A soknál több az elég

Gyakran tapasztalható, hogy emberek felhalmoznak...

"SOKNÁL TÖBB AZ ELÉG"


Kétfajta tudás létezik:


Az első az, amire könnyen ráismerünk, a "sajátunk" és könnyen megy a működtetése. 
Sok formája létezhet. Közös bennük, hogy örömöt, sikerélményt okoznak, könnyű működtetni.
Lehet ez festés, kreativitás, humor, sportok, ismerkedés, kapcsolódások, zene, de akár a napokban többször feljött téma, a parentifikáció vs. gyermeki üzemmódban működés. Lehet határhúzás, vagy épp az engedés. Lehet kertészkedés, önismeret, bármi lehet, ami számunkra könnyen megy és könnyen átadjuk magunkat a megélésének.
Ismerős terepen mozgunk. Azonban előfordulhat,  hogy az egyesszámú tudás(ok) működtetése válik fókuszunk középpontjává, 
Ez a fajta tudás, akármennyire is felemelő tud lenni, idővel megszokottá, rutinná válhat.
Ahogy egyre inkább, egyre jobban elmélyülünk benne, ahogy egyre többet és többet alkalmazzuk, fókuszunk középpontjába kerül és kiszorít sok minden mást.
Elérkezhet egy pont, amikor a valaha könnyű érzés átalakul és nehézség formájában mutatkozik meg az élet más területén.
Talán olyannyira, hogy önmagunkban már nem is látjuk mélységéből a középpont, a harmónia felé vezető utat.
Ha túlzásba viszünk bármit és nem találjuk a helyes mértéket, akkor az megmutatkozik. 
Nem feltétlenül kellemesen, inkább tanító jelleggel, de megmutatkozik.


A második tudást az elsővel ellentétben nem feltétlenül érezzük természetesnek, magától értetődőnek vagy könnyűnek. 
Talán elsőre negatív érzést vált ki belőlünk. Talán másodjára is 😊
Lehet ilyen akár egy idegen nyelv megtanulása, a koncentráció, vagy épp a relaxáció, szórakozás, vagy éppen a visszavonulás, számunkra teljesen ellentétesnek érzett tulajdonság megértése, vagy cselekvés megtapasztalása, új utakon elindulás, humor, játékosság, komolyság, szintén sok minden lehet.
Erőfeszítés, kitartás és talán... folyamatos döntés szükséges, hogy csináljuk és megcsináljuk ezeket a nehézként érzékelt tanulási folyamatokat.

Minden, ami kivált belőlünk valamilyen érzést, dolgunk van vele.
Ilyenkor érdemes megvizsgálni, hogy mi okoz ellenérzést, de az sem baj, ha ezt nem tesszük. 
Egyszerűen, csak kezdjük el megismerni ezt a fajta tudást.
Lehet, hogy nem sok dolgunk lesz vele és gyorsan megértjük, hogy miért okozott nehézséget - mondjuk ki konkrétan ;) - félelmet a kezdetekben és gyorsan haladhatunk is tovább.
Lehet, hogy egyre több dolgot, hiányosságot, megnemértettséget hoz fel, mutat meg bennünk, amivel kénytelenek leszünk szembenézni - ha haladni akarunk előre az utunkon.
Ám ami nehézségként indul, idővel, kitartó munkával, a megszokott, saját magunk által alkotott keretek átlépésével egyre könnyebbé és örömtelivé válik.
Ennek a tudásnak a működtetése és megélése folyamatos inspirál minket, amitől egyre feljebb és feljebb kerülhetünk, és talán gyorsan, talán lassabban, de elérkezik az a pont, amikor már nem is nehéznek érezzük. Amikor már könnyűvé alakul.


Talán ennek a kétféle tudásnak az együttes működtetése adja a középpont állapotát...

...